2010. január 14., csütörtök

Exkluzív KEMÉNYSÉG: Ez vagyok én...(I.)

Ma olyan kemény voltam, hogy telepítettem a szarosch statcounter-t, így megnézhettem hányan nyitják meg ezt az oldalt. Meg kellett lepődnöm a statisztika legörgetése után, mert én abban a hitben voltam, hogy kb 7-en olvassák ezt a "lelkisegély" blogot;D, de NEM, mert többen vagytok! Szóval az illem úgy kívánja, hogy kicsit beszéljek magamról ilyen esetben és ami azt illeti szeretném ezt komolyan venni, ha csak két post erejéig is. Tehát ami most jön az teljesen komoly. Lesz kép, meg magyarázat is, néhány kedves gyerekkori emlékkel. A fotókon a saját arcom ki fogom takarni azt már előre elárulom.
Na szóval, Szikláson születtem (a szikla márpedig kemény;D) egy kertes házban, aminek a kerítése ACÉLBÓL BAZDMEG ACÉLBÓL VOLT (az is elég kemény). Anyu és apu igyekeztek mindent megtenni, hogy nekem és kishugomnak joo legyen. Korán keltek és mindennap dolgoztak vasárnapot leszámítva. Naphosszat csodáltak minket hugommal, hogy milyen szép gyerekek vagyunk. Állítólag elragadó kisbaba voltam, amikor épp nem a saját szarommal dobálóztam a járókában vagy épp tapétáztam azt ki esztétikusan, esetleg kentem be vele a hugom hátát. Éppen ezért sok kép is készült rólam babaként, mivel szüleim szorgalmasak voltak ezért bármennyit túlóráztak volna azért, hogy a legjobb babafotóst hívják házhoz. Én most egyetlen egy képet közlök magamról, amin nem lesz kitakarva az arcom. A többin, amin már nagyobb vagyok ki lesznek takarva kemény(!) vonásaim.


Szüleim kedvenc képe ez, amit most láthattál, mivel azóta is sokszor hallottam, hogy soha egy képen egy pillanatban nem mosolyogtam olyan gyermeteg ártatlansággal, mint ezen a képen. A kis gödröcskék ennivalóak a szám mellett, amikor nevetek és szemeimből süt az önzetlen szeretet. Persze nem akarok önteltnek tűnni,hogy csak magamat dícsérem; a hugom is gyönyörű baba volt:

Be kell vallanom, hugom sose volt egy lángelme: gyakran ráült mindenféle flakonra, séta helyett tigrisbukfencben közlekedett a házban (mondjuk az kemény), de mindezek ellenére szüleim kedvence volt és mindent elnéztek neki, mivel mindig is lányt akartak igazán.

Ez is nagy pillanat volt a család életében. Hugi ugyanis a kisbaltájával sikeresen megcsonkolt egy élő pónilovat és erre apu nagyon büszke volt (ha majd kiderül mivel foglalkozott rájöttök miért)még azt is megbocsájtotta neki, hogy két héttel azelőtt vacsorát kért tőle, amikor épp hányt a budin (TÖK JÓZANUL PERSZE) egy véletlen kocsmai verekedés után. Arról nem is beszélve, hogy apu utána megengedte neki, hogy a saját szarán aludjon:

Folytatása következik...

2 megjegyzés: